Új vers

2014.12.08 19:56

Egy őszinte vallomás

Amint ülök ágyamon, a könnyem csordul már.
Siratom e fiút: őt, kit hanyagolni kár;
Ha nem jut rá idő, hogy bűnömért megbocsáss,
Akkor szíved pitvarában jó mély gödröt áss!
Azután földelj ott engem - fohászt súgva - el,
S így a csellengő vándor még nyugalomra lel...