Új vers!

2013.09.09 19:40

Főnix

 

Összekarmolt héjaszárny

vergődik a szirten:

izzó parázs lobban föl

Jászol-szülött frigyben;

hamu száll s reng a zöld:

pár perc múlva belülről

széthasít e fájdalom,

könyvem sorsát, ameddig

láva hull itt felülről:

pernyés úton várhatom!

 

Körbezár sok bősz hiúz,

nem látok így kiutat:

ijesztőn vad állatok

fenik rám is fogukat,

korcs tényezők szigetén

züllött irány mérvadó

s ilyenkor, mi rejtelem:

én a közel fáinak

lombját e sík létfaló

övén újra perzselem…

 

Föntebb jutni nem könnyű

oly durvák sebeim;

amely napig többnyire

beforrnak hegeim

töretlen a küzdés,

mint Egyiptom sugarán

tekintély az őr szfinx;

repülök s nem halok meg

ragadozók udvarán:

míg én vagyok e főnix!


A vége miatt a pozitívakhoz soroltam.