Új pozitív vers

2015.07.01 07:23

Juhász Gyula nyomán...

Johanna örök

A táncok, amíg voltak, elringattál;
ameddig nézem a múlt lapjain
vidám tervünk színehagyott képeit,
körül mást fon karod puha bőre...
az illat, mi rólad szép nyáron áradt:
eltűnt már az üres hófüggöny-télben.
Immáron összhang ural, nem hiénák -
s az érkező új nap üdítő vigasz;
bár megöl hiányod, kiút vagy nekem,
az időtlen lét kulcsa, mely zárat nyit
odafönt a menny vaskos kapuján,
szívem, óh te hölgy: soraim ne szidd!
Lettél ugyanis tetszetős pántlika -
mi több, sírig tartó, becsült ajándék;
egyedül virág oly kihalt lelkemen,
díszem a környék porában szüntelen,
hol őzike fut gyorsan át zöldeken,
várlak ideát... és azon túl. Ámen.