Új pozitív vers

2014.07.07 21:31

A hold könnyei

Mint hullám kavicsot ver a szél fújta víz partján:
Úgy örvénylik bánatom szép neved hallatán!
Erdők lombja hullatná zöldjét, ha tinta lenne,
S az óceán vizének kiszáradna medre…

Addig írnék! Szükség lentről a bűnt eléd hozzam:
Vadászként üldöz oly rég, amit elrontottam.
Engem évek óta már a múlt árnyéka követ,
És ma ez tolja reám a legnagyobb követ!

Látom, egy fényszilánk süvít az esti ég alatt.
Csillagot fed a sötét, csak szürke köd marad;
De mától a hold könnyei csurognak szüntelen!
Eső zuhog. Remény foszlik. Szívem üvegben…

Burok vesz körül: így hol az út megoldást lelni?
Mikor tud a hívő férfi nyugodtan kelni;
Nyári zápor után, mely szivárvány színt ad fölénk:
Bocsáss meg, békülj - s tetteim utasítsd mögénk!