Negatív új vers

2013.07.20 21:39

Amikor én meghalok...

 

Könnyet hullajt, óh süvít már a szellő,

Rémülve integet s távozik a nyár;

Gaz-földre borul hegyoldali lejtő,

Amelyik bús tövén idült kínom vár!

 

Megfakult nárciszok vihargyűlt éjen,

Több nyúzott fióka pár üres fészken:

Azt jelenti üdvök ízét elhagyom;

Nem pirkad föl utoljára tegnapom.

 

Dísznövények, flamingók és őzgidák,

Sovány testű, méla delfin egyedül:

Lásd, ami él elsatnyul vagy menekül;

Ezúttal az eget érik bősz imák!

 

Tudni kell, szerető jót alig kaptam,

Síromnál nem is kuncog senki rajtam;

Emitt az ördög pallosát élezi…

S eltorzult lelkem Infernó éhezi;

 

Rubin volt e szív számos kavics mellett,

Borderline-on túl, igen: azon kívül

Szép, zöld zafírok csillogása kellett:

Holt fejdísz válni… ez maradjon hírül!